A koboz
A kobozról mindenki hallott már. A kobza szót minden kisiskolás kiejtette már a száján. Hogy mikor és hol?
Folkfesztiválok, táncházak, koncertek, bulik és egyéb zenei rendezvények egyik kedvelt hangszere napjainkban. A moldvai csángók használták már csak az elmúlt évszázadban, de a magyar táncházmozgalom fejlődésével ismét felfedezték a népzenészek, az énekesek és a néptáncosok. Egyre több zenekar játszik csángó zenét, egyre több CD és DVD készül az archaikus moldvai csángó hagyományokról. A koboz jelen van a régi zenei, népzenei és világzenei együttesekben, művészek, kutatók és zeneszeretők csodálják ősi hangját. Moldvai táncokat tanítanak iskolákban, tánctáborokban és fesztiválokon is. Vajon honnan származik ez a hangszer, ami majd 700 évvel első magyarországi említése után, újra reneszánszát éli?
Koboz (kobza)
A koboz a lanttal közeli rokon, rövid nyakú, gömbölyű hasú, négy húrpáros, pengetős hangszer. A kobozra vonatkozó első ismert Magyarországi történelmi adat, Kobzus személynév formájában, 1326-ból való. Maga a koboz név arab eredetű, valószínűleg a török nyelv valamely ágának közvetítésével kerülhetett a magyarba. Századunkban már csak moldvai csángók használják. A kobozok húrjait kvintekre és kvartokra hangolják, így a históriás énekek a népdalok jól kísérhetők. A kobozról mindenki hallott már. A kobza szót minden kisiskolás kiejtette már a száján. Hogy mikor és hol? Az általános iskolában, ahol a kötelező olvasmányok közé tartozott Petőfi Sándor kortársának, Arany Jánosnak "A walesi bárdok" című költeménye.
De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
"Elhullt csatában a derék -
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly walesi bárd. "
Arany János: A walesi bárdok (Részlet)
